Július 3. Csomagolás.

Tegnap este, éjszaka még volt dolgom, mert a szél beerősödött. Végül négy kötélre kötöttem a hajót. Még a kötél feszülését csillapítandó puffert is felszereltem. Ettől persze még himbállódzott a hajó ezerrel és a stégnek nyomódó pufferek is nyekeregtek rendesen.
Viszont volt egy szép naplementém a tavon, ami sokban kárpótolt a maceráért.

Reggel neki veselkedtem és összepakkoltam a felszerelést, amit vinnem kéne. Jó sok szatyorra való dolog keletkezett. Az orrészbe at ágyamra tettem a szatyrokat. Dugig lett! Át is értékeltem az életem, hogy " Ennyi szarom van?" Nem kimondottan egy minimál életforma kellékei ezek. És ez csak az, amit elviszek magammal. Azon merengőztem, hogy az a sok minden, ami marad a hajóban minek nekem, ha az útra nem viszem magammal. Ráadásul még gyorsan mostam is két inget, hogy abban se legyen hiány. A tartalék farmer naci a lustaságom áldozata lett és száraz maradt.
Aztán nem nagyon volt lazulás, mert a szél fordult egy kicsit és át kellett állnom a masik oldalra, hogy a hullámok ne oldalról himbálgassák a hajót. Áthajózás közben Sándor Kapitány is telefonált, hogy holnap lesz az indulas. Reggel hétre megy, szerel meg valamit, es telcsizik, ha mehetek Én is. Már nagyon várom!

Július 2. Heureka!

Azaz megtaláltam. Persze, hogy a Sanyit.
Reggel neki indultam. Szebbnél szebb kikötők a part mentén. Legszívesebben mindegyikben megálltam volna és csak másnap mennék tovább. Persze pár helyre be is parkoltam, hogy az érzés meglegyen. Nem sietős, de illenék oda érni Sanyihoz. Úgy 11 felé kezdett beerősödni a forgalom. Szerencsére a zsiliphez értem és hamarosan a nagy, nagy, nagy tavon lehetek. A zsilipre várni kellett, hogy nyisson. Fél órát. Aztán behaladtunk mind. Mögöttem egy motoros hajóval bénáztak hárman. Egyik húzta, másik tolta. A kormányos, meg hol előre, hol hátra menetbe kapcsolt. Persze, hogy a vége az lett, hogy keresztbe fordult a hajójuk. A biztonság kedvéért Én egy kicsit előre húzódtam nem bombázzak le ezek is a hajómat.
Közben oda ért hozzám egy testes, termetes asszonyság. Lattam cetliket osztogatott a hajósoknak. Kiderült, hogy ez valami jegy, ami 5 Euromba került. Kicsit sajnáltam, de gondoltam adjuk meg, ami a királynak jár és adjuk meg a termetes asszonyságnak, ami neki jár. Ahogy haladok kifelé, hát látom, hogy a jegy ára, nyolc méteres hajóra 4 Euro. Ilyenek ezek a vad kapitalisták. Saját zsebre is dolgoznak!!!
De bent voltam. Csalinkáztam egy keveset, de végül is, megtaláltam aSándor kapitányt. Nagy munkában volt. Én meg ott lábatlankodtam. Ráadásul elfoglaltam a szomszéd helyét, aki ezt szóvá is tette. Szóval egy órácskát maradtam, aztán mentem is tova. A fontos dolgokat lebeszéltük. A többi meg majd csak alakul.
Egy lakatlan szigeten vertem tanyát éjszakára. Abból itt megszámlálhatatlanul sok van. Lakni ugyan nem laknak rajta, de amint kiderült, látogatója akad bőven!
No és akkor megjelent végső hajós álmaim hajója, egy Penschette 980-as!

Július 1. Araszolunk.

Hajnali hatkor átmentem a kikötőbe wifizni egyet. Szerintem volt egy gigabájt adatforgalmam. Kicsit szégyeltem is magam. De ugye a nagy célok, nagy áldozatokat kívánnak meg. Visszafelé jövet a szigetre fordultam. Hamar meg is gondoltam magam. Minek várni. Jó szél van. Így a zsilipig meg sem álltam. Út közben megcsodáltam a léket kapott öreg kétárbócost és a mellette már 90%-ban víz alatt lévő másikat. Így múlik el múltunk nagy dicsősége.
Kilencre pont a zsiliphez is értem. Fél tízre már mehettem is a túloldalon tuvább. Kanyargós ez a Vecht folyócska. Keskeny is, de annál magával ragadóbb. A lakóhajók egymást érik. A kis települések mint valami meseország. Jólét, gazdagság mutatkozik meg bennük. Viszont az erős szél sokszor szembe fújt. Vasárnap lévén, annyi a hajó, hogy nem győzöm kerülgetni. Meg meg állok wifire vadászni. Lényegében reménytelen. Végül a kellemes utazást bevégezve, félúton kiálltam a hajórengetegből egy kellemes "nyugis" helyre, valami nagyon USA filing mulató tőszomszédságába.
Azért az egyik beparkoló hajós, jól lebombázta a hajóm elejét. A vízbe hullott fa alkatrészeit az Én csákjámmal mentette ki. Franciául szólt hozzám, ezért, hogy meg ne sértsem a baba lelkét azon mód Franciául válaszoltam vissza.
Sanyi Kapitány megpendítette, hogy szerdára tervezi az indulást, a kód meg csak meg jön, amit aztán majd Ő ráprogramoz a VHF rádióra. Úgy legyen.
Ui:. Ezen a fényképezés feladaton még dolgoznom kell. Na majd Szerdától!

A nulladik nap

Az élet nem egy habos torta! inkább olyan, mint a fekete erdő torta.
aszóval kell ez a fránya Dánia, meg Norvégia hajós térkép. Annyira szenvedek a letöltésével, hogy az csak na. Sajnálom azt a szegény embert, akinek a wifijet használom. Nemnis töltöttem le sokat csak egy kis szeletet. Majd valami ipari wifiről megpróbálom.
Ma Június utolsó napján elmentem még a maradék bevásárlást megejteni. Az Albert Heijn-be mentem. Vihettem volna a technikat, hogy ott töltsem le. De sajna a hajóban maradt.
Közben Sándor Kapitányom is hírelt, hogy megérkezett a várva várt papirusz. csak sajna kódot nemnadtak hozzá, ami a lényeg lett volna. Ráadásulma VHF rádiót is elvittékmaz orra előtt a boltból. Ez valahogy ma nem az Ő napja!
Holnap, hogy Július elseje lesz nekem kezdetét is veszi a Wiking regatta. Ma leeresztettem az árbócot, hogy a hidaknál ne kelljen várni a nyitásra. Egy nagyon necces híd van árbócosan, ahol a vonat megy. Azt csak angyon ritkán nyitják. talán ha naponta kétszer. A lényeg, hogy hétfőre megérkezzek. Aztán majd ott elszötyölök. Valahogy!
Viszont itt a szigeten valami bikini felső stop van az ötvenesek felett. Az asszonyságok bikini felső nélkül napoznak. Ezen példajukat nem követik a náluknál fiatalabbak. Amúgy az idő pazarul szép. Folyamatosan napocska, kellemes szél. Igaz a vizen annyian vannak, mint egy belvarosi csúcsforgalomban. Ma tervbe volt egy hajós körutazásom, de akkora volt a forgalom, vitorlások, motorosok egyaránt, hogy nagyon nem élveztem. így vissza tértwm a kikötőbe.

Hol is kezdjem?
Már a múlt év őszén toborzásba kezdtem, hátha valaki elhajózna velem Norvégiába, hogy megnézzük a Norvég fjordokat. Persze, hogy hajóval :-)  Mert bár semmi köze a Vikingekhez, de...
VIVERE NON EST NECESSE ! NAVIGARE NECESSE EST!
Úgy néz ki nem akadtak vállakozók az útra. az előkészületek már Novemberben megkezdődtek. Neki vágtam a vad nyugatnak és megvettem a hajót. erről a nomadregatta-ban írtam részletesen. Azóta jó fél év telt el. jól itt ragadtam Europa nyugati féltekén és hajózgattam.
Viszont össze akadtam Sándor Kapitánnyal, akiről kiderült, hogy ízig vérig hajós. Mindenre elszánt! Nem beszari! Felkészült és Bátor! Jó párosnak látom magunkat. Az Én lazaságomat és nomád életvitelemet jól kompenzálja az Ő fegyelmezett következetes jól felkészült mentalitása!
Én olyan vagyok, hogy azt mondom " mi baj történhet, hisz kultúr környezetben vagyunk. Ha valami nagy szart keverek sem fognak főbe lőni. Jogállam és jó indulat van erre felé! "
Amúgy meg mindig velem utaznak az Őrangyalkáim, akik igyekeznek kihúzni a szarból. Igaz néha csak kimerítő, heves szárnycsapkodással tudnak lépést tartani velem. De akkor is nagyon szeretem őket.
A lényeg, hogy Sándor Kapitánnyal indulok a nagy útra. Nagy az Én hitem! Olyan nagy, hogy másképpen nem is történhetnek a dolgok, mint hogy megláthassuk a Norvég fjordokat!

Elkezdtem vásárolgatni. A bolt összes nutelláját, masni tésztáját, kínai levesét, paradicsom püréjét felvásároltam. Nem sokat sajna, mivel éppen szerény volt a készletük belőle. ezért megint mennem kell majd, hogy pótoljam a minimum egy hónapra való mennyiséget.
Annak rendje és módja szerint kimostam a ruhákat, amit az útra viszek.
Össze készítettem az elektronikát, és mindent, ami csak kellhet.
Amit nem, arról majd akkor derül ki lemaradt, ha kelleni fog! Végül is men a világ végére megyünk. Ha ég a ház pótolhatók a készletek. A lényeg, hogy nem indián módra utazok. Azaz egy szatyornyi motyóval, de nem is úgy, mint a gazdag urak, egy bank kártyával!
Az útiterv Sándor Kapitány fejében van. Fogalmam sincs merre csalinkázunk majd. Ezért is jó, hogy együtt vagyunk, mert Ő egy biztos pontja az útnak. Ismerve magamat Én este találnám ki, hogy holnap mi is legyen. Ami persze reggelre akár változhatna is :-)
Száz szónak is egy a vége, INDULJON A WIKINGREGATTA