Tegnap este, éjszaka még volt dolgom, mert a szél beerősödött. Végül négy kötélre kötöttem a hajót. Még a kötél feszülését csillapítandó puffert is felszereltem. Ettől persze még himbállódzott a hajó ezerrel és a stégnek nyomódó pufferek is nyekeregtek rendesen.
Viszont volt egy szép naplementém a tavon, ami sokban kárpótolt a maceráért.
Reggel neki veselkedtem és összepakkoltam a felszerelést, amit vinnem kéne. Jó sok szatyorra való dolog keletkezett. Az orrészbe at ágyamra tettem a szatyrokat. Dugig lett! Át is értékeltem az életem, hogy " Ennyi szarom van?" Nem kimondottan egy minimál életforma kellékei ezek. És ez csak az, amit elviszek magammal. Azon merengőztem, hogy az a sok minden, ami marad a hajóban minek nekem, ha az útra nem viszem magammal. Ráadásul még gyorsan mostam is két inget, hogy abban se legyen hiány. A tartalék farmer naci a lustaságom áldozata lett és száraz maradt.
Aztán nem nagyon volt lazulás, mert a szél fordult egy kicsit és át kellett állnom a masik oldalra, hogy a hullámok ne oldalról himbálgassák a hajót. Áthajózás közben Sándor Kapitány is telefonált, hogy holnap lesz az indulas. Reggel hétre megy, szerel meg valamit, es telcsizik, ha mehetek Én is. Már nagyon várom!