Hajnali hatkor átmentem a kikötőbe wifizni egyet. Szerintem volt egy gigabájt adatforgalmam. Kicsit szégyeltem is magam. De ugye a nagy célok, nagy áldozatokat kívánnak meg. Visszafelé jövet a szigetre fordultam. Hamar meg is gondoltam magam. Minek várni. Jó szél van. Így a zsilipig meg sem álltam. Út közben megcsodáltam a léket kapott öreg kétárbócost és a mellette már 90%-ban víz alatt lévő másikat. Így múlik el múltunk nagy dicsősége.
Kilencre pont a zsiliphez is értem. Fél tízre már mehettem is a túloldalon tuvább. Kanyargós ez a Vecht folyócska. Keskeny is, de annál magával ragadóbb. A lakóhajók egymást érik. A kis települések mint valami meseország. Jólét, gazdagság mutatkozik meg bennük. Viszont az erős szél sokszor szembe fújt. Vasárnap lévén, annyi a hajó, hogy nem győzöm kerülgetni. Meg meg állok wifire vadászni. Lényegében reménytelen. Végül a kellemes utazást bevégezve, félúton kiálltam a hajórengetegből egy kellemes "nyugis" helyre, valami nagyon USA filing mulató tőszomszédságába.
Azért az egyik beparkoló hajós, jól lebombázta a hajóm elejét. A vízbe hullott fa alkatrészeit az Én csákjámmal mentette ki. Franciául szólt hozzám, ezért, hogy meg ne sértsem a baba lelkét azon mód Franciául válaszoltam vissza.
Sanyi Kapitány megpendítette, hogy szerdára tervezi az indulást, a kód meg csak meg jön, amit aztán majd Ő ráprogramoz a VHF rádióra. Úgy legyen.
Ui:. Ezen a fényképezés feladaton még dolgoznom kell. Na majd Szerdától!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése