Július 3. Csomagolás.

Tegnap este, éjszaka még volt dolgom, mert a szél beerősödött. Végül négy kötélre kötöttem a hajót. Még a kötél feszülését csillapítandó puffert is felszereltem. Ettől persze még himbállódzott a hajó ezerrel és a stégnek nyomódó pufferek is nyekeregtek rendesen.
Viszont volt egy szép naplementém a tavon, ami sokban kárpótolt a maceráért.

Reggel neki veselkedtem és összepakkoltam a felszerelést, amit vinnem kéne. Jó sok szatyorra való dolog keletkezett. Az orrészbe at ágyamra tettem a szatyrokat. Dugig lett! Át is értékeltem az életem, hogy " Ennyi szarom van?" Nem kimondottan egy minimál életforma kellékei ezek. És ez csak az, amit elviszek magammal. Azon merengőztem, hogy az a sok minden, ami marad a hajóban minek nekem, ha az útra nem viszem magammal. Ráadásul még gyorsan mostam is két inget, hogy abban se legyen hiány. A tartalék farmer naci a lustaságom áldozata lett és száraz maradt.
Aztán nem nagyon volt lazulás, mert a szél fordult egy kicsit és át kellett állnom a masik oldalra, hogy a hullámok ne oldalról himbálgassák a hajót. Áthajózás közben Sándor Kapitány is telefonált, hogy holnap lesz az indulas. Reggel hétre megy, szerel meg valamit, es telcsizik, ha mehetek Én is. Már nagyon várom!

Július 2. Heureka!

Azaz megtaláltam. Persze, hogy a Sanyit.
Reggel neki indultam. Szebbnél szebb kikötők a part mentén. Legszívesebben mindegyikben megálltam volna és csak másnap mennék tovább. Persze pár helyre be is parkoltam, hogy az érzés meglegyen. Nem sietős, de illenék oda érni Sanyihoz. Úgy 11 felé kezdett beerősödni a forgalom. Szerencsére a zsiliphez értem és hamarosan a nagy, nagy, nagy tavon lehetek. A zsilipre várni kellett, hogy nyisson. Fél órát. Aztán behaladtunk mind. Mögöttem egy motoros hajóval bénáztak hárman. Egyik húzta, másik tolta. A kormányos, meg hol előre, hol hátra menetbe kapcsolt. Persze, hogy a vége az lett, hogy keresztbe fordult a hajójuk. A biztonság kedvéért Én egy kicsit előre húzódtam nem bombázzak le ezek is a hajómat.
Közben oda ért hozzám egy testes, termetes asszonyság. Lattam cetliket osztogatott a hajósoknak. Kiderült, hogy ez valami jegy, ami 5 Euromba került. Kicsit sajnáltam, de gondoltam adjuk meg, ami a királynak jár és adjuk meg a termetes asszonyságnak, ami neki jár. Ahogy haladok kifelé, hát látom, hogy a jegy ára, nyolc méteres hajóra 4 Euro. Ilyenek ezek a vad kapitalisták. Saját zsebre is dolgoznak!!!
De bent voltam. Csalinkáztam egy keveset, de végül is, megtaláltam aSándor kapitányt. Nagy munkában volt. Én meg ott lábatlankodtam. Ráadásul elfoglaltam a szomszéd helyét, aki ezt szóvá is tette. Szóval egy órácskát maradtam, aztán mentem is tova. A fontos dolgokat lebeszéltük. A többi meg majd csak alakul.
Egy lakatlan szigeten vertem tanyát éjszakára. Abból itt megszámlálhatatlanul sok van. Lakni ugyan nem laknak rajta, de amint kiderült, látogatója akad bőven!
No és akkor megjelent végső hajós álmaim hajója, egy Penschette 980-as!

Július 1. Araszolunk.

Hajnali hatkor átmentem a kikötőbe wifizni egyet. Szerintem volt egy gigabájt adatforgalmam. Kicsit szégyeltem is magam. De ugye a nagy célok, nagy áldozatokat kívánnak meg. Visszafelé jövet a szigetre fordultam. Hamar meg is gondoltam magam. Minek várni. Jó szél van. Így a zsilipig meg sem álltam. Út közben megcsodáltam a léket kapott öreg kétárbócost és a mellette már 90%-ban víz alatt lévő másikat. Így múlik el múltunk nagy dicsősége.
Kilencre pont a zsiliphez is értem. Fél tízre már mehettem is a túloldalon tuvább. Kanyargós ez a Vecht folyócska. Keskeny is, de annál magával ragadóbb. A lakóhajók egymást érik. A kis települések mint valami meseország. Jólét, gazdagság mutatkozik meg bennük. Viszont az erős szél sokszor szembe fújt. Vasárnap lévén, annyi a hajó, hogy nem győzöm kerülgetni. Meg meg állok wifire vadászni. Lényegében reménytelen. Végül a kellemes utazást bevégezve, félúton kiálltam a hajórengetegből egy kellemes "nyugis" helyre, valami nagyon USA filing mulató tőszomszédságába.
Azért az egyik beparkoló hajós, jól lebombázta a hajóm elejét. A vízbe hullott fa alkatrészeit az Én csákjámmal mentette ki. Franciául szólt hozzám, ezért, hogy meg ne sértsem a baba lelkét azon mód Franciául válaszoltam vissza.
Sanyi Kapitány megpendítette, hogy szerdára tervezi az indulást, a kód meg csak meg jön, amit aztán majd Ő ráprogramoz a VHF rádióra. Úgy legyen.
Ui:. Ezen a fényképezés feladaton még dolgoznom kell. Na majd Szerdától!